Ki tudja, melyik az az alkatrész, amelyik egy gyújtógyertyára hasonlít, de mégsem az a funkciója? Akinek az oxigénszenzor jut eszébe, bizony nem téved! Sokan csak lambdaszonda néven ismerik ezt, az autógyártásban már több, mint 30 éve alkalmazott alkatrészt. Viszont még a mai napig is sokan vannak, akik nem tudják pontosan milyen munkát is végez az oxigénszenzor a kocsikban.
Az oxigénszenzor elhelyezkedése a rendszerben
Méretéből adódóan akár jelentéktelen alkotóelemnek is látszódhat, ám ellenkezőleg, nagyon is fontos! Mi több, ez a befecskendező rendszer talán legjelentősebb érzékelője. A lambdaszondát a kipufogócsőben találhatod meg, jellemzően a katalizátor előtt, ám a mai, egyre újabb modellekben viszont a katalizátor elé is szokták szerelni a gyártók. Emellett vannak olyan V-elrendezésű motorok is, amikbe ráadásul négy vagy akár dupla ennyi oxigénszenzort is tesznek. A 8 lambdaszondás verzió általában a V12-es motorokra jellemző. Az oxigénszenzor meghibásodása esetén nem csak a benzines kocsik tulajdonosainak főhet a feje, de a dízeleseké is!
A lambdaszonda feladatai
Az oxigénszenzor legfőbb rendeltetése az oxigéntartalom mérése a kipufogógázban. Ezeket a mért adatokat folyamatosan továbbítja az ECU-hoz (motorvezérlő egységhez). Az alkatrészt leginkább kerámiából gyártják, és egy platina bevonattal látják el a csúcsát. Ez a rész érintkezik egyből a kipufogógázban fellelhető oxigénnel. A szonda belső részébe pedig a külső levegőből kerül oxigén. A külső és belső rész oxigéntartalmának különbsége feszültségváltozásokat generál akár néhány ezredmásodperc leforgása alatt. Ha a feszültség alacsonyabb, akkor benzinben szegény keverékről van szó, míg ha magasabb, akkor benzinben gazdag keverékről. Az oxigénszenzor tehát a működés közben feldolgozott adatokat az elektromos vezérlőegységnek küldi tovább, ami a kapott információk alapján manipulálja az üzemanyag-levegő keverék arányait és magát a gyújtást. A szabályozás során az a legfontosabb, hogy a keveréket a lehető legideálisabb szinten, pontosan 14,7:1 arányban tartsa folyamatosan. Ez az arány azért fontos, mert ennek megtartásával tud az üzemanyag-levegő elegy a legtökéletesebben elégni, akár 90 százalékban is.
Az oxigénszenzor optimális működéséhez 250-350 celsius fok közötti üzemi hőmérsékletre van szükség. Az olyan modellekben, amelyekben lassabban melegszik a rendszer, az optimális hőmérséklet minél hamarabbi eléréshez külön, erre a célra beszerelt fűtőszál melegíti a lambdaszondát. Ezek az alkatrészek a vezetékeik számáról ismerhetőek fel: három vezetékkel szereltek esetén az egyik vezeték a feszültség jelért, a másikak pedig a fűtésért kezeskednek. Ha négy vezetékes az oxigénszenzor, úgy a feszültséget külön, negatív szálon vezetik a számítógépbe, és nem a karosszérián át.
Mint minden fontosabb alkatrészt, így a lambdaszondát is időnként, bizonyos futásteljesítmény után érdemes ellenőriztetni, a szakértők szerint legalább minden megtett 30 000 kilométer után. Sajnos a pénztárcánk erősen bánni fogja a lambdaszonda cserét, mivel nem olcsó alkatrészről van szó, akár több tízezer forintot is ki kell csengetni érte minőségtől és típustól függően.
