Amennyiben nem jár a motor az autónkban, valószínűleg az áramfejlesztő nem állít elő áramot, pedig a kocsik egyes berendezéseinek működéséhez folyamatosan szükséges az energiaellátás. Szerencsére már régen megszületett az autóakkumulátor, ami el tudja látni ezt a feladatot. Cikkünkben bemutatjuk ennek a roppant fontos eszköznek a működését.

Az akkumulátor „megszületése”

A világon legelterjedtebb és legismertebb akkumulátorfajta a savas ólomakkumulátor. Nem véletlen, hogy ez a leggyakoribb, valamennyi belsőégésű motorral szerelt autóban ez biztosítja az energiatárolást. Igencsak vissza kell tekernünk az idő kerekét, amennyiben az első akkumulátor megszületését szeretnénk látni, konkrétan 1859-ig. Ebben az évben alkotta meg az első savas ólomakkumulátort egy Gaston Planté néven anyakönyvezett francia fizikus, aki kísérletei során rájött, hogy ha kénsavba helyezett ólomlapokba egyenáramot vezet, az eredmény egy új áramforrás lesz. Tekintve, hogy az ötlet jól működött, a találmány gyorsan kereskedelmi forgalomba került. Mint minden találmányt, úgy Planté akkumulátorát is lehetett tovább tökéletesíteni, amit Henri Tudor 1881-ben meg is tett. Az újítás az volt, hogy az addig használt sima felületű parcellákat rácsos felszínűre cserélte. Természetesen napjainkig még számos fejlesztés történt, aminek köszönhetően az akkumulátorok élettartama és tárolókapacitása folyamatosan növekedhetett.

A működésről

Az akkumulátor úgy működik, hogy a bevezetett villamosenergiát vegyi energiává alakítja, majd a későbbiekben ezt tárolja. A villamosenergia bevezetését nevezi a köznyelv töltésnek. A működés során három anyagnak jut kiemelkedő szerep. Az ólomnak, az ólomdioxidnak és az ólomlemezeket körülölelő kénsavnak. Az akkumulátor alapegysége az akkumulátorcella. Ezekben található az elektrolitként funkcionáló, desztillált vízzel higított kénsav, ebbe belemerül a két különböző anyagú elektróda, amelyek között feltöltött állapotban feszültség van. A már említett ólomdioxidból áll a pozitív, míg tiszta ólomból a negatív töltésű elektróda. Egy üzemelő cella feszültsége 2 volt, ami természetesen csak feltöltött állapotban igaz. Ezen cellák sorba kötésével pedig létrejön az akkumulátortelep, ami általában 6 vagy 12 volt feszültségű. Az akkumulátorok sem örökéletűek, hiszen a belső részben folyamatos kémiai korrodálódást figyelhetünk meg, amit az ott áthaladó töltések okoznak. Sajnálatos, de a folyamat következtében, egyre gyorsabban csökken a kapacitása, így idővel elérkezik az akkumulátor csere ideje.