Ha külföldre indulunk, nem árt előtte utánajárni a helyi szokásoknak. Egy-két autózással kapcsolatos információ még jól jöhet, ha nem szeretnénk rosszabb esetben akár több ezer eurós bírságokat fizetni. Nézzük például, hogy egyes országokban mit tehetünk a szélvédőre, vagy elé, és mit nem?

Mi a helyzet itthon?

Magyarországon túl sok megkötés nincs, egyetlen dologra kell figyelni, hogy úgy helyezzünk el bármit a szélvédőn, előtte vagy a műszerfal tetején, hogy az a vezetőt ne akadályozza a kilátásban. Szabadon lehet menetrögzítő kamerát használni, bár azt nem árt tudni, hogy a felvételek bemutatásával óvatosan illik bánni, hiszen a rajta szereplők személyiségi jogait nem sérthetjük meg. Felragaszthatjuk a telefontartót is az üvegre, ha úgy tartja kedvünk, és teleaggathatjuk különböző színekben pompázó, fenyő alakú illatosítóval a visszapillantó tükröt, ha úgy látjuk jónak. Egy-két plüssel kiegészülve egészen le tudjuk szűkíteni a látóteret, ugyanakkor nem jellemző itthon, hogy emiatt büntetnének a rend éber őrei. Persze, ha felültetünk egy félméteres Teddy mackót a műszerfal tetejére, vagy fellógatunk egy húszcentis, céllövöldében nyert plüss unikornist a visszapillantó tükör tartójára, akkor jó eséllyel meg fog állítani a rendőr, hogy ön- és közveszélyesen közlekedünk, még akár pénzbírságra is számíthatunk. Az európai országok nagy részében ennél azért szigorúbbak azokkal, akik úgy helyeznek el bármit a szélvédő környékére, hogy kitakarnak valamennyit a látótérből.

Mire figyeljünk az európai országokban?

A kontinens legtöbb országában nincs nagy különbség a magyarhoz képest, ha csak a szabályozást nézzük, kivéve talán az, hogy sokkal szigorúbban büntetnek a kihágásokért, mint nálunk. A fedélzeti kamerát például, már persze, ha engedik, szinte mindenhol kötelezően a visszapillantó tükör mögé kell helyezni, hiszen ott nem takar ki semmit a sofőrnek a kilátásból. A menetrögzítő kamerákkal kapcsolatban a lényegi különbségek a felvételek esetében jelentkeznek. Van, ahol egyáltalán nem lehet közzé tenni őket, olyan is előfordul, ahol publikálható, de ki kell takarni minden olyan elemet, amelyről felismerhetővé válik a felvételen szereplő: arcokat, rendszámtáblát, házszámot. A rögzített videót például Franciaországban, bűncselekmény esetén át kell adni a rendőrségnek, a belgáknál csak akkor használható, ha minden rajta szereplőt értesítünk róla, hogy kiadjuk a felvételt. Svájcban hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy csak úgy nem filmezgethetünk a nagyvilágba, nyomós okunk kell, hogy legyen a felvétel bekapcsolásához. Mint például egy baleset. Van értelme? Nem sok, hiszen nem túl életszerű, hogy közvetlenül egy ütközés előtt még gyorsan rányomunk a bekapcsoló gombra, hogy így bizonyítsuk, hogy nem mi voltunk a hibásak. Sokkal szigorúbbak a Luxemburgiak, ahol tilos a kamera használata, a Portugálok pedig már akkor is büntethetnek, ha a közúti ellenőrzés során megtalálják az autóban. Persze ne csak a menetrögzítő kamerák a kérdésesek külföldön sem. A visszapillantó tükörre helyezett díszeket nem igazán tűrik sehol, talán a britek büntetnek érte a leginkább. A telefontartó elhelyezése pedig sokkal inkább jellemző a klíma rácsain, mint a szélvédőn, abból nem lehet baj. Összességében az európai országok között nincs vita: a legfontosabb a biztonságos közlekedés, ehhez pedig szükséges, hogy minél nagyobb területet belásson az autóvezető, hogy időben tudjon reagálni egy hirtelen bekövetkező helyzetre. A különbség elsősorban az ellenőrzésben, és a büntetés mértékében keresendő.