A fékszerkezet autónk egyik, ha nem a legnélkülözhetetlenebb rendszere. Ha tönkremegy, akár a saját életünket és másokét is kockáztathatjuk vele. Ajánlott tehát időnként fékszervizbe vinni a kocsit, és ellenőriztetni a rendszer állapotát: leggyakrabban a féktárcsák és fékbetétek cseréjére szokott szükség lenni. Cikkünkben most azt vizsgáljuk, milyen sűrűn kell a féktárcsát megvizsgálni, s mit kell tudni a cseréjéről?

A fékrendszer alapvető feladata, hogy lelassítsa, szükség esetén pedig meg is állítsa a mozgó kocsit. Hogy feladatát ellássa, át kell alakítania a mozgási energiát hőenergiává – ezt a súrlódás segítségével tudja megtenni. Mondanunk sem kell, hogy a működés jellegéből adódóan hatalmas igénybevételnek van kitéve folyamatosan minden fékalkatrész, köztük a tárcsa is. A különböző fékrendszer elemek természetesen nem egyszerre szoktak tönkremenni, szinte csak olyankor kell a teljes szerkezetet cserélni, ha valamilyen baleset éri az autót.

Az a fránya hőképződés

Nem csak az állandó használat rövidíti a féktárcsa élettartamát, a hőképződés is rátesz egy lapáttal. Ugyan mindkét tényező csökkenthető a megfelelő vezetési stílussal, ám teljesen nem szüntethetőek meg, így bizony időnként cserélni kell. A hőképződés például minimalizálható motorfék használatával helyzettől függően, és azzal is növelhetjük a fékalkatrészek, s köztük a féktárcsa élettartamát, ha a fékpedál folyamatos nyomvatartása helyett inkább szakaszosan tapossuk. Ilyenkor, ha kevés is, de jut valamennyi ideje visszahűlni a rendszernek. Utóbbi jelenséget a gyártók igyekeznek a féktárcsák fejlesztésével is előmozdítani. Gyártásukhoz jellemzően öntöttvasat, valamint temper- és acélöntvényt használnak alapanyagként. Az első kerekekhez főként belső szellőzésű tárcsát szerelnek, a hátsókhoz csak ritkábban használják ezt. A kialakítás lényege, hogy sugár irányban légcsatornákat képeznek a tárcsákban, melyek működés közben ventilátorként hűtik azokat.

Esedékessé vált a féktárcsa csere?

A féktárcsák élettartamát nem igazán lehet konkretizálni, ugyanis nagyban befolyásolják bizonyos tényezők, mint például az autótulajdonos vezetési stílusa vagy az utak minősége, amiken használja a kocsiját. A sportosabb, agresszívabb sofőrök gyakrabban fékeznek, autójukban pedig alapból szenzitívebb fékre van szükség, így nekik ajánlott sűrűbben ellenőriztetni a féktárcsa állapotát, mint a többi sofőrnek. Azoknak, akik hegyes, dimbes-dombos környéken élnek, vagy mondjuk hidegebb éghajlatú területen, nekik is gyakrabban kell majd valószínűleg féktárcsát cseréltetniük, ugyanis ezeken a terepeken is gyakoribb fékezésre van szükség. Ami még jelentősen rövidíthet az alkatrész élettartamán az az, ha gyakran cipelünk a kocsiban/kocsin nagy tömeget. Ilyenkor lomhább az autónk, a fékezés is jóval nehezebbé válik.

Ha egzaktabbá akarjuk tenni a féktárcsa csere esedékességét, akkor olyankor érkezik el az ideje, amikor már akkora a tárcsa kopása, hogy nem hozza a gyárilag előírt értékeket. Nyilván, ezt egy átlagos autótulajdonos nem feltétlenül tudja ellenőrizni a saját kocsiján, épp ezért kell időnként – mondjuk az éves szervizelés alkalmával – fékszervizben megvizsgáltatni a tárcsa és a többi alkatrész állapotát. Szerviztapasztalataink alapján nagyon átlagolva azt mondhatjuk az első kerekeknél lévő féktárcsák jellemzően 40-60 000 kilométer után, míg a hátsó kerekeknél lévők 50-80 000 kilométer futásteljesítménynél adják fel a harcot.