A Hall jeladó egy körülbelül 2×2 centiméteres alkatrész, amely nélkül nem működne az autó. Eláruljuk, hogy mit érdemes tudni erről a kis eszközről, továbbá az is kiderül, hogy kiről kapta a nevét, milyen célból használják és az is, hogy mi történik akkor, ha a jeladóra tápfeszültséget helyezünk. Mutatjuk a részleteket!

Edwin Hall amerikai fizikusról kapta a nevét

A kis eszköz Edwin Hall amerikai fizikusról kapta a nevét. Pontosabban lényegében az általa 1879-ben felfedezett jelenségről, az úgynevezett Hall-effektusról. Hogy mit kell tudni a Hall-effektusról? Röviden az a lényege, hogy ha áramot vezetünk egy széles vagy félvezető anyagba, valamint mágneses térbe helyezzük azt az áram irányára merőlegesen, akkor egyik irányba térnek ki az elektronok. Felmerülhet a kérdés, hogy mi határozza meg az irányt? Nos, nem más, mint a mágneses mező és az áram iránya. Ez azért hasznos, mert Hall-feszültség keletkezik amiatt, mert az anyag egyik oldalán kevesebb elektron van, mint a másikon. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy ha a Hall jeladóra tápfeszültséget helyezünk, akkor folyni kezd benne az áram. Ha ezelőtt mágnest mozgatunk, akkor feszültség mérhető.

Számos helyen alkalmazzák a gépjárművekben

A Hall jeladókat számos helyen alkalmazzák a járművekben, például az ABS szenzorokban, a vezérműtengelynél, valamint a főtengelynél. A jeladók előtt általában mozog egy kerék, amin nagyon apró, észak-dél és dél-észak mágnesek találhatóak. A kerék forgása miatt a jeladó kábelén váltakozik a feszültség. A váltakozás gyorsasága a kerék forgásának gyorsaságától függ. A gyújtásjeladónál másképp történik a folyamat. Ebben az esetben a mágnes fix pozícióban van és előtte forog egy olyan lemez, mely több helyen ki van vágva. Így tudja leárnyékolni a mágneses mezőt. Természetesen ennek a változatnak a felépítése és egyben a gyártása is egyszerűbb a mágneses kerekekhez képest. Emiatt használják a gépjárművek gyújtásrendszereiben. A Hall jeladó diagnosztikájához először ellenőrizni kell, hogy megkapja-e a szükséges feszültséget. Ezt követően meg kell mérni lehúzott stekkerrel, hogy a testpont és az akku negatív saruja között lévő ellenállás nem-e túl magas. Ha az első két lépés során kiderült, hogy minden rendben van, akkor a csatlakozót vissza kell dugni a helyére és be kell szúrni a mérőtüskét. Ezután működés közben oszcilloszkóppal meg kell mérni, hogy jól váltakozik-e a feszültség a kábelen a testhez viszonyítva. A multiméter-ellenállásmérőt nem érdemes használni a méréshez, mivel könnyen tönkre teheti a szenzort.