A mai modern autókban már általában egy fedélzeti számítógép vizsgálja, és irányítja a kifogástalan működést. Amennyiben hibát észlel a rendszer, azt mindig a műszerfalon jelzi vagy egy felvillanó lámpával, vagy valamilyen felvillanó felirattal. Manapság már motordiagnosztika alatt a számítógépes hibafeltárást, hibakód kiolvasást és törlést értjük. Ebből úgy tűnhet, hogy csak gépekre, műszerekre van szükség hozzá, ám valójában igenis nagy szakértelmet és tapasztalatot igényel.
A modern hibakód kiolvasók segítenek
A modernizációval annyira komplexszé váltak a motorirányító rendszerek, hogy rengeteg vizsgálati lépést kell elvégezni, majd a részeredményeket összesíteni a sikeres motordiagnosztikához. A legtöbb szervizben olyan hibakód kiolvasó programokat alkalmaznak, melyek rengeteg alkatrész hibakódját ki tudják olvasni, törölni, legyen szó a váltóról, a motorról, a fékekről, az ABS-ről, a klímáról, a futóműről, az immobiliser-ről – a teljesség igénye nélkül. Emellett élő adatok kijelzésére, kódolásra, kötelező szervizintervallumok kijelzésére, nullázására is alkalmasak.
Az első lépés a számítógépes diagnosztika
A legtöbb szervizben számítógépes diagnosztikával kezdik a motordiagnosztika műveletsorát. Ezeket követik bizonyos alaptesztek, amelyek legtöbbször – persze a hiba függvényében – a kipufogógázok vizsgálatát, a motor mechanikus ellenőrzését fedik le. Ha ezeken a teszteken „elbukik” a kocsi, akkor mindenképp le kell ellenőrizni, hogy valóban fenn áll-e a hiba. Olyan is előfordulhat, hogy sikertelen az alaptesztelés, és nem tudnak meg belőle semmit. Ilyenkor már célzottabban vizsgálják meg az esetleges problémákat, az ügyfelek panaszainak, és az autó felszereltségének függvényében. A modernebb szervizek jellemzően párhuzamos diagnosztikát végeznek, vagyis számos Y-kábel segítségével végzik el az ellenőrzést. Ezek a modern dízeles és benzines autók állományát szinte teljesen lefedik. A műveletsorban a szerelők segítségére lehetnek még a hordozható oszcilloszkópok is.
Következhet a célzottabb hibafeltárás
Ezt követően, a célzottabb hibafeltárásban a villamos tápellátás vizsgálata szokott következni a rendszerben. Meg szokták nézni, hogy stabil-e a tápegység, előfordul-e feszültségesés a rendszerben. Ezután a különböző érzékelők ellenőrzésével szokták folytatni a műveletsort – az egyre modernebb kocsikban egyre több ilyen szenzor található. Meg kell nézni az ellenállásokat, a kitöltési faktorokat, a jelformákat, illetve, hogy az előírt mértékek milyen módon teljesülnek. Nem maradhat ki a motordiagnosztikából az EGR szelepek, a befecskendező szelepek, alapjárati motor, stb. ellenőrzése sem. Ezekhez azonban általában meg kell bontani a rendszert, mivel a befecskendező szelepek sugárképét kizárólag kiszedett állapotban tudják megvizsgálni. Emiatt bizonyos alrendszerek vizsgálata akár több órát is igénybe vehet, emiatt a teljes motorvezérlő rendszer diagnosztikája legalább egy nap szokott lenni – persze a mechanizmus komplexitásától függően.
Nem csak elektronikus hibafeltárás a motordiagnosztika
Sok esetben nem is elektronikai probléma lép fel a motorvezérlő rendszerben. Ezekben a helyzetekben végig szokták vizsgálni a teljes vezérlést – különös figyelemmel a vezérműtengelyre, aztán a szelephézagokat, a kipufogó rendszer állapotát is. Persze a végtelenségig sorolhatnánk még az ECU elől azokat a rejtett tényezőket, amik problémákat okozhatnak, de talán ezek a leggyakoribbak. A nem megfelelően működő hengerek is eredményezhetnek gondokat, szerencsére több módszer is létezik a diagnosztizálásukra. A legidőigényesebb művelet az időszakos, eseti hibák kivizsgálása – könnyen megeshet, hogy csak sok kilométer próbavezetést követően derül fény a motorrángatás, esetleg leállás okára.
