Egyesült Államok, Utah állam. Hófehér sóréteg borítja a kiszáradt Bonneville- tó aljzatát a Nagy-sóstó közelében. A tükörsima üledékes rétegeken építették ki azt az autópályát, ahol különleges járművekkel sebességi rekordokat állítanak fel.

Tökéletes versenypálya a természettől

A sós síkság egy részét autó- és motorversenyek lebonyolítására tették alkalmassá. Számos szárazföldi sebességi rekord dőlt meg itt. Ugyan a motorsport 1912 óta jelen van a Bonneville sós síkságon, igazán nagy népszerűségre csak az 1930-as évektől tett szert a terület, miután a híres sebességrekorder, Sir Malcolm Campbell az egyre növekvő csúcssebességű rekorddöntő autóit 1935-ben ide költöztette a Daytona Beach tengerparti homokjáról. Ebben az időben már a 483 kilométere óránkénti elérése volt a cél. Hagyományosan minden év nyarának kezdetén az Utah-i Közlekedési Minisztérium nyitja meg a pályát, amely eredetileg két részből állt. Az egyik egy körülbelül 16 kilométer hosszú nyílegyenes pályaszakasz, amely kifejezetten a sebességrekordok felállítására készült.

Leggyorsabb indián

A másik egy zárt ovális vagy szabályos kör alakú pálya, amely a távolsági versenyek lebonyolítását szolgálta. 2014 óta sajnos több verseny is elmaradt, ugyanis a sós síkság sórétege gyorsan fogy. Ennek több oka is van, a felület nem megfelelő kezelése, a bányászat, és a leromlott állapotú helyszínt az utóbbi időben az időjárás is jobban tépázza. A pályát sok helyen víz borítja, vagy kilátszik a só alatt a föld, ami csúszós, így versenyrendezésre alkalmatlan. A hely és szelleme sokak előtt a Leggyorsabb Indián című film miatt lett ismert. A kivételesen jó alkotásban, Anthony Hopkins tökéletesen formálja meg a hatvanas éveiben járó új-zélandi Burt Munro-t, aki egy 1926-os Indian Scout nyergében mutatta meg a világnak, képes akár óránként 320 kilométerrel száguldani a nagy sós síkságon.