„Opel, ami sosem kop el…” – hangzik a banálisnak is titulálható mondat. De vajon honnan ered ez az aranyköpés, és van-e bármi igazságtartalma? Ezt az aforizmát mindenki ismeri, és nem is alaptalanul, hiszen az Opelek híresen megbízhatóak. A szállóige még a régi idők Opeljeinek korában keletkezett, ám még ma is sokan használják, talán nem is ok nélkül. Hogy mikorra datálható? Talán a nyolcvanas évek közepére, amikor megérkeztek az első ilyen autók Magyarországra, és meglehetősen szembeötlő volt, hogy óriási minőségi különbséget képviselnek a kis hazánkban tömegesen rohangáló Daciákkal, Ladákkal, Trabantokkal és Wartburgokkal szemben. Mindenre ráerősített, amikor Szentgotthárdon beindult az Opel Astrák gyártása, és mindenki ilyen kocsit szeretett volna magának.

Nézzünk egy kis történelmet

A General Motors tagjaként az Opel GmbH egy nagy hagyományokkal rendelkező német autógyártó, amelyet 1863-ban alapított Adam Opel. Mint sok más gyártó, az Opel sem rögtön a járgányok előállításával debütált, esetükben kezdetben a varrógép, majd a kerékpár volt a nyerő. 1899-ben vásárolták meg az első autógyárukat, amely Friedrich Lutzman tulajdona volt. Amikor Adam elhunyt, két fia elkötelezte magát, hogy még két évig Lutzmannal együtt építenek kocsikat, hogy kitanulják a mesterség csínját-bínját, majd 1902-ben a francia Darracq kocsigyártóval kooperáltak. 1906-ra viszont ez a partnerség is véget ért, de ekkorra az Opel már elegendő szakértelemmel rendelkezett ahhoz, hogy saját autókat készítsen. Az első modellt 1902-ben mutatták be Hamburgban. Az autókat az Opel gyárban gyártották 1907-től kezdődően a varrógépekkel párhuzamosan, egészen 1911-ig, amikor egy pusztító tűz szinte teljesen leégette az üzemet. Amikor a gyártás újraindult, már kizárólag autókra specializálódtak, és a varrógépek helyett bevették a repertoárba az Opel motorkerékpárokat is. 1913-ra már Németország legnagyobb autógyártójává váltak, de az Opel nem állt meg itt, és 1924-ben bevezette az első tömeggyártású összeszerelő gyártósort Németországban, és nagyüzemű termelésbe kezdtek, aminek az első modellje az Opel Laubfrosch (Tree Frog) volt. Eddigre az Opel autók már híresek voltak arról, hogy olcsók és megbízhatók, ami segített a vállalatnak túlélni az inflációt, és 1928-ig továbbra is fenntartotta a legnagyobb autógyártó címet Németországban. Majd jött az amerikai GM-mel kötött partnerség, aki 1929-ben megvásárolta a részvények többségét, és az Opel 1930-ra Európa legnagyobb autógyártója lett, és sorozatosan zöld utat kapott a külföldi piacokhoz is, lehetőséget teremtve a cégnek, hogy még tovább bővítse a termelést, és új modelleket dobjon be. A legfőbb üzletpolitikája az volt, hogy megfizethető áron hozza el a minőséget a tömegeknek, ami be is jött neki.

És hogy honnan ered a mondás?

Hát ezt pontosan egyébként nem tudjuk. Talán egy vicces kedvű szerelő kreálhatta anno a retro korszakban, amikor az ország szembesült azzal a ténnyel, hogy a német precizitást és nívót képviselő Opel bizony cseppet sem említhető egy lapon az egykori szocialista járgányokkal. Hogy mi lehet az oka annak, hogy ez a mókás bölcselet még napjainkban is él és virul? Felfogható ez akár az Opel márka védjegyének is? Nyilván, ez is benne van, de ne felejtsük el, hogy valóban rengetegen vásároltak ebben az időszakban ilyen autót, és új büszke tulajdonosként joggal terjesztették a mondást, ami szépen el is terjedt. Hagyjuk meg, tényleg jól hangzik. Apropó! Észrevetted, hogy nyelvtanilag némileg hiányos a szóösszetétel? A kop ugyanis a kopik ikes ige rövidebb és amúgy nem helyes formája, csak nyilván így jött ki a rím. Ettől viszont talán még frappánsabb, nem igaz?