Közvetlen befecskendezés, vagy inkább szakaszos? Ha utóbbi, akkor hengerenként legyen, vagy tán központosan? A laikus könnyen elveszhet a történelemben és a modern üzemanyagadagoló rendszerekben. Lássuk hát, melyek a különböző lehetőségek előnyei, vagy éppen hátulütői!

Egy kis történelmi kitérő

Azt talán mindenki tudja a középiskolai fizika órákról, hogy az égéshez üzemanyag és levegő szükséges. Egy olyan zárt rendszerben, mint az autók belső égésű motorja, eleinte a porlasztó (karburátor) látta el a feladatot. Az előző évezred 80-as éveitől kezdve ezt az úgynevezett szívócső-befecskendezés követte. A klasszikus trió legmodernebb tagja azonban csak a 90-es években jelent meg (Magyarországon 1997-ben, a Mitsubishi GDI családjának megjelenésével) – ez volt a közvetlen, folyamatos befecskendezés. IDE, JTS, HPi, FSI, TFSI, EcoBoost – mindannyian ismerhetjük ezeket a betűszavakat, bizony ezek közvetlen befecskendezésű megoldást sugallanak. Ezzel azonban nincs még vége a lehetőségek tárházának, hiszen a közvetlen befecskendezés esetében is megkülönböztetünk folyamatos és szakaszos injektorokat.

Szakaszosan, elektronikusan irányítva

A közvetlen, folyamatos befecskendezéssel szemben az úgynevezett szakaszos befecskendezés áll. Mint azt a rendszerek neve is sugallja, az üzemanyag adagolása a szakaszos változat esetében nem állandó, elektronikusan, időszakosan történik. Ezen belül különböztetjük meg a központosan, vagy hengerenkénti befecskendezést. A központi rendszer előnye az alacsony költség és az egyszerűbb felépítés. Hátránya ugyanakkor az, hogy kevésbé precíz, kialakítása miatt a benzin elosztása az egyes hengerek között nem egyenletes, így a terhelés és a teljesítmény sem lehet az. Mi több, a ma igencsak fontos környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve is ez a megoldás vizsgázik rosszabbul. Ezzel a felépítéssel áll szemben a hengerenkénti befecskendezés. Mint azt a neve is mutatja, ebben az esetben a motor hengerszámának megfelelő mennyiségű injektoron keresztül történik a befecskendezés. Hátránya az ára – ám ez eltörpül akkor, ha a pozitív tulajdonságait felsoroljuk. Precízebb, tökéletesebben alakítható ki a kívánt üzemanyag-levegő dózis, amiből kedvezőbb fogyasztás, jobb és nagyobb teljesítmény, kisebb károsanyag-kibocsátás is következik. A két rendszert egymás mellé állítva látható tehát, hogy az ár és a minőség versenyezik egymással, azonban hosszabb távon – figyelembe véve az egyre szigorodó környezetvédelmi megkötéseket is – kétségtelenül a hengerenkénti megoldás tűnik győztesnek.