Gondtalanul autózva hallgatjuk a motor duruzsoló hangját, amikor a fékpedálra lépve, valamilyen addig a pontig nem tapasztalt hang vagy szag visszaránt a valóságba. Vajon mi lehet a gond a kocsival?

Az autó fékrendszere

Ha autóval közlekedünk, akkor az egyik legfontosabb szempont, hogy olyan állapotban legyen a fékberendezés, hogy akkor és ott tudjunk megállni a kocsival, ahol, és amikor akarunk. Ehhez tökéletesen működő alkatrészekre van szükség, emiatt legalább évente egyszer, az aktuális szervizek alkalmával le kell, hogy ellenőriztessük a fékrendszert is. Így nehezebben ér minket meglepetés, még akkor is, ha sokat közlekedünk az autóval. A fékberendezés egyes elemei ugyanis rendkívül nagy terhelés és magas hőhatások mellett dolgoznak, így nem csoda, hogy idővel elkopnak, elhasználódnak. Tönkremehet a főfékhenger, meghibásodhat a fékmunkahenger, időnként csereéretté válhat a fékpofa, a fékdob, a féknyereg. A leggyakrabban azonban a féktárcsát és a fékbetétet kell a kukába dobnunk, hogy egy újat tetessünk a helyére. Nagyban függ az alkatrész minőségétől, a vezetési stílusunktól, a használat módjától, de egy átlagos féktárcsa cseréje nagyjából nyolcvan-százezer futott kilométer után válik aktuálissá, míg a fékbetét esetén a csereperiódus sokszor még az ötvenezer kilométert sem éri el. Éppen ezért ezeket az alkatrészeket mindig vizsgáltassuk meg, ha szerelőhöz kerül az autó, legyen az akár csak egy olaj-, vagy éppen egy gumicsere is. Ha nem tesszük, akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy előbb-utóbb azt tapasztaljuk, hogy gyanús hangok vagy furcsa szagok érkeznek a fékberendezés irányából, és ami ennél is rosszabb, csökken a fékhatás és egyre inkább nő a fékút hossza.

Mi okozhat égett szagot?

A fékalkatrészek kopása tehát természetes jelenség, az elhasználódást vagy valamilyen egyéb problémát azonban két szerviz között mi is észrevehetjük. A legtisztességesebb szervizelés mellett is kialakulhatnak olyan sérülések a fékberendezés egyes elemein, amelyek kezdetben nem jelentenek gondot, egyik pillanatról a másikra válnak súlyossá. Figyeljünk az autó viselkedésére, ha olyat tapasztalunk, amit addig a pillanatig nem, akkor valami gond lehet valamelyik alkatrésszel. Jegyezzük meg, hogy mikor viselkedik furcsán az autó: ha fékezéskor, akkor természetesen a hibát is a fékrendszerben kell keresni. Ha a fékpedál lenyomásakor csikorgó, fémes hangot hallunk, akkor elkophatott a féktárcsa vagy a fékbetét. Hasonló hanghatással jár, de sokkal rosszabb verzió a féknyereg beragadása. Ennek az alkatrésznek a fő feladata, hogy rögzítse és leszorítsa a fékbetéteket, azonban olyan helyen található, ahol könnyen érhetik szennyeződések. A por, sár és legfőképpen a pára azonban nincs jó hatással rá, a nedvesség miatt pedig könnyen elindulhat a korrodálódás folyamata, és beragadhat a fék, ami azt eredményezi, hogy a tárcsához dörzsölődik. Ez a folyamatos súrlódás járhat gyanús hangokkal és égett szaggal is. Persze ugyanilyen bűzt érezhetünk akkor is, ha túlmelegednek a fékek. Egy hosszabb lejtős szakasz ehhez elegendő is lehet. Ilyenkor igyekezzünk kicsit több motorféket használni, de a legjobb megoldás, ha félreállunk és megvárjuk, amíg visszahűlnek a fékek. Ellenkező esetben azzal kell szembesülnünk, hogy jelentősen csökken a fékhatás, ráadásul az alkatrészek is sokkal gyorsabban mennek tönkre. Nem kell megijednünk azonban akkor, ha féktárcsa és fékbetét csere után érzünk enyhe égett szagot a kerekek felől. A két új alkatrész összecsiszolódásáig kellhet néhány száz kilométer, addig ez teljesen természetes folyamat.