Öt év garancia! Hét év garancia! Néhány éve, ez sokszor azt is jelentette, hogy még garanciálisan visszavette volna a bank az autót, mert rengetegen nem tudták fizetni. Akkor még jobbára két év volt a garancia… De most, hogy más a hitelezés, máshogy állunk a garanciához is? Spoiler: nem biztos…
A garancialiberalizmus hátulütői
Elégedetten dörzsölte a fél ország a tenyerét, amikor 2009-ben az Európai Unió úgy döntött, nem jár a garancia elvesztésével az, ha a kötelező szervizt nem a márkaszervizben végeztetjük el. Hiszen a rosszindulatúak szerint a márkaszerviz „egyet jelent(ett)” azzal, hogy ugyanazt a munkát egyáltalán nem biztos, hogy jobb minőségben, de jóval drágábban végzik el. Miközben a független szerviz azt jelentette, ugyanazt a munkát nem biztos, hogy (rosszabb minőségben) elvégzik, és van lehetőség úgy is fizetni, hogy mindenki jól járjon. Mindkettőre voltak, vannak szabályerősítő kivételek, mégis, a többség, az átlagautós így állt a szervizkérdéshez. Rettegtünk, ha közeledett az évforduló, vagy, ha éppen a kilométeróra kezdett vészesen közelíteni, ahhoz a bizonyos számhoz. Egy idő után már megszoktuk a szervizkulcs jelét a műszerfalon, ám mindezt csak egy ideig lehetett halogatni – néha kicsit tovább, és ha szerencsénk volt, megúsztuk.
Amit semmiképpen se csináljunk, ha meg akarjuk tartani a garanciát
Mielőtt „megnézzük” ezt, kézifékezzünk: a garancia nem azt jelenti, hogy az első lökhárítótól a hátsóig minden garanciális teljes körűen. Ez az apró betűs részben „elrejtett szomorúság” nagyon fontos. Teljes körű garancia a főalkatrészekre vonatkozik. És hogy ezeket megtartsuk szükség van például arra, hogy a számlák, papírok meglegyenek. A vezetett szervizkönyv „gyári difó”, de kevés, kellenek ezek is. Ne „gondolkozzunk” azon, hogy szóljunk-e ha baj van. Szóljunk azonnal! Mi vagyunk a vevők, a szerelőnek, ha olyan, úgyis megvan rólunk a véleménye. Inkább mosolyogjanak rajtunk, hogy egy „csip-csup” hibával is begurulunk a szervizbe, semmint tréleren kelljen bevinni a verdát. Döntsük el azt is, elkezdjük-e tuningolni az autót. Ha igennel felelünk erre, akkor onnantól kezdve hátradőlhetünk: semmilyen garancia nem lesz érvényes, abszolút tiszta helyzet. Ugyanez a helyzet a szervizciklusokkal. Ha harmincezernél van a következő olajcsere, akkor nem akarjuk harmincötezerig kitolni azt. Amikor valamit cserélni kell, fontoljuk meg azt is, érdemes-e bemenni a márkaszervizbe, azaz ki bírjuk-e fizetni a cserealkatrészt, vagy megyünk a „szomszédba” utángyártottért. Ami lehet tényleg örök élet, meg egy nap, olcsóbbért, de az is lehet, két hónapig bírja. Akkor meg hova megyünk? Szakszervizbe semmiképpen. Marad egy másik szerviz, de a garanciapapírt valószínűleg ott is hiába lobogtatjuk.
