Egy mechanikai szerkezet, amelynek feladata a nyomaték oldalirányú átvitele a kerekekre. Egyszerűen hangzik a differenciálmű működése, azonban, mint azt hamarosan láthatjuk, a gyakorlatban csak a speciális variánsok működnek tökéletesen.
Difi az alapoktól
Nem sokan tudják, mire gondol az az ember, aki a kiegyenlítőmű kifejezést használja. Differenciálműként, vagy egyszerűen „difiként” jóval ismerősebb, azonban a működését még így is kevesen tudják elmagyarázni. Nem mondható ugyanakkor bonyolultnak, hiszen feladata az, hogy a kerekekre átvigye a nyomatékot fordulatszám-különbség mellett. Hiszen egyenes úton mindegyik kerék egyformán pörög, a gond azonban kanyarodáskor jelentkezik, illetve olyan esetekben, amikor az egyik kerék tapad, a másik viszont már elpörögne – mert például sárba ragadt, vagy jégen, csúszós felületen fordul el. Az egyik oldal hajtott kereke jóval kevesebb fordulatszámot kénytelen megtenni, mint a másik oldal. Ebből kifolyólag rossz tapadás és csúszás, illetve óriási csavaró igénybevétel jelentkezhet, amely tengelytörést is eredményezhet. Ezt kiküszöbölendő van nagy szükség a differenciálműre. Alapesetben tengelyek és fogaskerekek együttműködéséről van szó, amely azonban a technológia fejlődésével és az elvárásokkal szembeállítva, egyes autótípusok esetén különbözőképp oldottak meg a gyártók. Összkerék-meghajtás, magas fordulatszám, illetve a sebességváltók közötti különbségek hívták életre őket, ezeket hívjuk a differenciálmű speciális változatainak.
A zártól az aszimmetriáig
A differenciálzár egy szükség esetén kézzel kapcsolható rendszer, amely a féltengelyek közötti forgáskülönbséget hivatott kiküszöbölni, általában csúszó bordákkal. Teljes mértékben egy másik felépítést jelent a növelt belső súrlódású difi, amelynél a két oldal között egy rugóval előfeszített tengelykapcsoló található. Egyenes haladáskor ez nem terheli a tengelyt, kanyarban igen, de normál körülmények között nem koptat és nem melegszik túl. Az aszimmetrikus differenciálmű esetében speciális napkerekeket építenek be, amelyeket a bolygókerekekkel kötnek össze. Osztómű névvel is illetik ezt a típust, hiszen az arányos nyomatékelosztást szolgálja. Az összes speciális változat közül az önzáró differenciálmű a legösszetettebb, amelynél bordázott tárcsák közötti kapcsolóelemek viszik át a nyomatékot. Leginkább négykerék-meghajtású autók esetében használatos, ahol a kialakítás miatt (két tengely, vagy dupla kerekek, például a tehergépjárműveknél) szükség lehet a nem egyforma nyomatékelosztására.
