Bárki, aki egy ideje szorosabb kapcsolatban áll az autókkal, elkerülhetetlenül hallotta már vagy hallani fogja a MAP vagy MAF rövidítéseket, amelyek a szívónyílásban lévő érzékelők bizonyos típusaira utalnak. Szinte minden manapság vásárolt autóban van gyári számítógép, amely ezen érzékelők visszajelzéseit veszi alapul, hogy kiszámítsa a motorba jutó levegő mennyiségét, ami kardinális fontosságú a megfelelő égéshez. De mik is pontosan ezek az érzékelők? Melyik mit mér, és tulajdonképpen mi a különbség közöttük? Lássuk!

MAP érzékelő

Egyes motorok csak MAP szenzort, vagyis szívócső abszolút nyomásérzékelőt használnak. A MAP érzékelő 5 voltos referencia- és testbemenettel rendelkezik, és az érzékelt nyomástól függően 0 és 5 volt közötti feszültség jelet ad ki. Ez az érzékelő felelős a szívócsatorna nyomásának a légköri nyomáshoz viszonyított méréséért. Ha az általa érzékelt nyomás alacsonyabb, mint a légköri nyomás (vákuum), az érzékelő alacsonyabb feszültséget mutat. Ahogy az általa érzékelt nyomás a légköri nyomáshoz igazodik (a vákuum csökken), az érzékelő kimeneti feszültsége emelkedik. Ez az érzékelő légköri nyomásérzékelőként is működik. A MAP érzékelő általában a szívócső belsejében található. Elküldi az ECU-nak, motorvezérlő egységnek a vákuum és a pozitív levegőnyomás értékeit, hogy jelezze, mennyi kalibrált üzemanyag szükséges az optimális égéshez. A legtöbb turbófeltöltős vagy feltöltött jármű MAP-érzékelőt használ, mivel a szívócsatornát a turbófeltöltő vagy a kompresszor nyomás alatt tartja. Szívó jármű esetén a MAP érzékelő csak a vákuumot olvassa.

MAF érzékelő

A MAF vagy a levegőtömeg-érzékelő – ha van – az ECM által az üzemanyag-szállítás meghatározására használt fő szenzor. A MAF érzékelők általában egy csőből állnak, amely valamilyen érzékelőelemet tartalmaz. Ezt a szenzort általában az indukciós rendszerbe installálják a motor közelébe, de akár a fojtószelepház része is lehet. A legtöbb MAF érzékelő a légáramot a belső áramköre segítségével észlelt hőmérséklet-változások függvényében számítja ki, majd a szenzor jelet ad ki az ECM-nek, amely a légáramlás meghatározására és a motorterhelés kiszámítására szolgál. A MAF méri tehát a motorba jutó levegő tömegáramlási sebességét vagy térfogatát. Egyes MAF-érzékelőket használó számítógépes rendszerek általában ezt az érzékelőt használják fő bemenetként a számításokhoz, amelyek meghatározzák az üzemanyag- és gyújtásbeállítást a motorhoz. Néhány pre-OBD2 és korai OBD-2 alkalmazásban azonban, ahol MAP és MAF érzékelő is van, előfordulhat, hogy a számítógép a MAF érzékelőt csak az üzemanyag-szállítás meghatározására használja, míg a MAP érzékelőt használja a szikra előrehaladásának meghatározására. Más alkalmazásokban (például a későbbi OBD-2-ben) azonban a MAP-érzékelőt elsősorban tartalékként használják, ha a MAF-érzékelő meghibásodik, míg a MAF érzékelő az elsődleges eszköz, amelyet az ECM használ a motor üzemanyag és szikra szállításának kiszámításához. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy vannak olyan alkalmazások (általában LS1 autó és Vortec Truck), ahol mind a MAF, mind a MAP segítségével meghatározzák az üzemanyag-szállítást. Ezek a rendszerek a MAP-érzékelőre támaszkodnak, hogy gyorsan változó információkat szolgáltassanak a gyorsulás-dúsítási számításokhoz, ahol a MAF-érzékelőt kevésbé dinamikus üzemanyag-szállítási módokhoz használják. Elhelyezkedés szempontjából a MAF mindig a fojtószelepház előtt található, míg a MAP általában a szívócsőhöz rögzítve lelhető fel. Mivel a szívócsatornában van, a MAF érzékelőnek általában saját műanyag háza is van, hogy a helyén tartsa. A csak MAP szenzoros beállításnál azonban a fojtószelepház után kell elhelyezkedni, és ahogy már említettük általában a szívócső belsejében, hogy képes legyen mind a vákuum, mind a pozitív levegőnyomás mérésére.