Esik az eső, alig látni, bárhogy megy az ablaktörlő, ráadásul meg is csúszik az autó – az egyik legrosszabb forgatókönyv egy sofőr számára. A vízen való felúszás problémájával is foglalkozik már az autóipar, ráadásul egy elképesztően összetett rendszer azzal kecsegtet, hogy teljesen kiküszöbölhető a probléma.
Vízen való felúszás, azaz aquaplaning
A német Continental cégcsoport egy olyan problémára keresi a megoldást, amely túlzás nélkül minden, a közlekedésben részt vevő jármű számára jelentős: ez a vízen való felúszás, angol kifejezéssel az aquaplaning. Az a szituáció, amikor megszűnik a jármű tapadása, és kis túlzással csak az égiekhez tudunk fohászkodni, hogy ne legyen baja a kocsinak, motornak, teherautónak, amit vezetünk. Most azonban egy jelzőrendszerről érkezett hír, amely környezetfigyelő kamerák és a gumiabroncs információs rendszer szenzorjainak jelzésein alapul, ezek segítségével pedig időt ad a járműnek a felúszás megakadályozására. Ha nagyon egyszerűen akarjuk elmagyarázni a működését, akkor elég elképzelni egy olyan hálózatot, amelyben a kamerák felismerik a jellegzetes fröccsenési és permetezési mintákat, amelyek alapján már korán azonosítható a vízen való felúszás, majd a gumiabroncs-információs rendszer jele figyelmeztet a fenyegető veszélyre.
Mire az emberi agy észreveszi, már késő
Ez a probléma márkától és modelltől függetlenül mindenki számára nehézségeket okoz, legyen szó manuális vagy automata járműről. A fent részletezett újítás nagy lépést jelenthet az úgynevezett Vision Zero felé, amely egy nemzetközi kifejezés a teljes balesetmentességre, a közúti halálesetek, sérültek és balesetek számának nullára szorítása felé vezető úton. Borzasztó összetett rendszert kellett ehhez kidolgozni, amely bevonja a gumiabroncsokat, az azokhoz tartozó érzékelőrendszereket, a kamerákat, az algoritmusokat, a fékműködést és az emberi tényezőt is. A cél az, hogy teljes mértékben megelőzzék az első kerekek felúszását. Van azonban más haszna is: kiszámítható a segítségével a mindenkori útviszonyokhoz ajánlott optimális sebesség, amely egyrészt segít a sofőrnek, másrészt – kicsit a jövőbe nézve – az önvezető járművek számára is fontos információ lehet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mire az emberi agy észreveszi és tudatosítja a sofőrben, hogy a jármű felúszik a vízen, akkor már általában késő bármit csinálni, csak „szurkolni” lehet azért, hogy ne következzen be tragédia. A németek által fejlesztett rendszernek köszönhetően ezt az észlelést teljesen átvenné a kocsi, és még időben figyelmeztetne a veszélyre.
