Sokakban felmerült már a kérdés a pirosnál várakozva, hogy vajon miként működnek a jelzőlámpás kereszteződések, egyáltalán mi eredményezte a rendszer megszületését?

Az első ijesztő véget ért

Az első közlekedési jelzőlámpát 1868. december 10-én Londonban helyezték forgalomba, a Westminster-palota előtti Great George Street és a Bridge Street kereszteződésben. A jelzőkészüléket John Peake Knight, nottinghami vasútmérnök találta fel, aki a vasúti közlekedésben alkalmazott szemaforhoz hasonlóan kívánta a közúti forgalmat szabályozni. Az egyre nagyobb és veszélyesebb ló és járműforgalmat a gyalogosok már nem tudták biztonságosan keresztezni, így védelmük érdekében néha „Stop” jellel kellett megállítani a forgalmat. Éjszaka a jelzéseket piros és zöld fénnyel is kiegészítették, így már igazi jelzőlámpaként működött a szerkezet, míg fel nem robbant, egy, a jelzők működését ellenőrző rendőr súlyos sérülését okozva.

Nagykörút és Rákóczi körút

Az első elektromos közlekedési jelzőlámpa 1912-ben, Salt Lake City-ben egy rendőr, Lester Farnsworth Wire nevéhez köthető. Magyarország sem maradt el a közúti technikai fejlesztések sorából, hiszen 1926-ban Budapesten rendszerbe állították az első közúti jelzőlámpát a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésénél, a Corvin Áruház tőszomszédságában. A közlekedési lámpák bővítése és fejlesztése folytatódott, hamarosan áttértek a távvezérlésű lámpákra, melyek jelzési sorrendje piros- sárga- zöld volt. A közlekedési lámpákat először 1943-ban, a Szent István körúton hangolták össze. Az első vidéki jelzőlámpát 1959-ben, Miskolcon helyezték üzembe. A közlekedési lámpák többsége manapság már intelligens rendszerekhez kötik, online vagy zárt hálózatokban működik. Sok esetben képesek megfigyelni az aktuális forgalmi szituációkat.