A biztonsági öv után a második legfontosabb utasok védelmét szolgáló eszköz. Feladata, hogy ütközéskor az utas fejét, felsőtestét megóvja attól, hogy az autó belső részeinek csapódjon.

A koprodukciós találmány

Története egészen az ötvenes évek elejéig nyúlik vissza, amikor is John W. Hetrick az Egyesült Államokban, Walter Linderer pedig Németországban szabadalmaztatta a „biztonsági párna szerelvényt”. Az ötlet egyedi volt, azonban a korabeli légzsák nem volt elég gyors, ennek következtében pedig nem nyújtott megfelelő védelmet. Több mint tíz évet kellett várni az újabb előrelépéshez, amikor is a japán Yasuzaburou Kobori továbbfejlesztette az ötletet. Az általa létrehozott légzsák már jóval gyorsabban kinyílt, mint elődje. 1972-ben készültek el az első bemutatójárművek, a General Motors az 1974-es modellére már extraként kínált légzsákokat és három év alatt közel 10 ezer járművet szereltek fel az újfajta eszközzel.

Drágán add az életed!

A légzsák hatékony, de nem veszélytelen eszköz. Felrobbanásakor az utastérben por és gázok szabadulnak fel, a kormányon tartott kézen apróbb égési sérüléseket okozhat. Cseréje és az utastér eredeti állapotba történő visszaállítása költséges, mégis megéri. A levegővel teli légzsák meggátolja, hogy az utasok előre repülve megsérüljenek a műszerfaltól vagy a kormánytól. Emiatt általában a kormány közepébe és a kesztyűtartó fölé szerelik, de bizonyos autókban oldallégzsák is van az ülés oldalában, illetve függönylégzsák, amit az ajtók fölé, a tetőbe építenek. Az ilyen autókba beleszerelnek egy eszközt, amely érzékeli, mikor lehet szükség a légzsák kinyitására. Ez általában egy vagy több gyorsulásmérő. A légzsákhoz kapcsolva van egy sűrített levegővel ellátott palack, amely kinyílásnál, kiegyenlíti a légnyomást a légzsákban és a palackban, így fúvódik fel. Fontos, hogy a légzsák csak biztonsági övvel bekötött utas esetében tud megfelelő védelmet biztosítani.