A dízelautók károsanyag-kibocsátásának csökkentéséért az egyik legtöbbet a részecskeszűrő teheti. Ha tökéletesen működik és a körülmények is adottak, akkor elégeti a motor működése során keletkezett korom nagy részét. Ezt a műveletet hívjuk regenerálásnak. Akkor dolgozik jól a részecskeszűrő, ha sűrűn indul be a folyamat?
Az Európai Unió által kiadott, évről évre szigorodó környezetvédelmi normák egyre nehezebb feladat elé állítják az autógyártókat, hogy a maximálisan előírt mennyiség alatt tudják tartani az általuk készített járművek károsanyag kibocsátását. Ezért újabb és újabb furfanghoz kell folyamodniuk, különböző alkatrészeket kell feltalálniuk, amit a kocsikba tudnak építeni, hogy csökkentség a szennyezőanyagok levegőbe jutását. Ezért került a dízel üzemű autókba a részecskeszűrő, vagy DPF (Diesel Particle Filter), amely arra hivatott, hogy megszűrje az égés során a kipufogócsövön át távozni akaró korom és füst környezetre káros részecskéit. A kipufogó előtt helyezkedik el, a kiáramló gázok ezen az alkatrészen haladnak keresztül. A DPF szerteágazó falán azonban ezek a szemcsék megtapadnak. Igen ám, de a részecskeszűrő egy idő után megtelhet ezekkel az apró részecskékkel, és eltömődhetnek a járatai. Az autó fogyasztása megnőhet, a teljesítmény csökkenhet, a károsanyag kibocsátás pedig jóval a határérték fölé emelkedhet. Ezt elkerülendő a részecskeszűrő időnként regenerálási folyamatba kezd, gyakorlatilag öngyógyítást végez. Ennek során az alkatrész kiégeti a benne felhalmozódott kormot. Ez a művelet normál használat esetén maximum négy-hatszáz kilométerenként megtörténik. Ehhez annyi szükséges, hogy biztosítsuk a megfelelő feltételeket. A regeneráláshoz ugyanis megfelelő hőmérséklet, nagyjából öt-hatszáz fok szükséges, és aránylag rövid idő, tizenöt-harminc perc.
A feltételek kialakulásához annyit tehetünk, hogy „megjáratjuk” az autót. A szükséges hőmérsékleti tartomány elérése ugyanis nem sikerülhet a dugóban poroszkáláskor. Ehhez nagyobb fordulatszámon működő motor kell, amelyet a városi forgalomban nem tudunk biztosítani. Legalábbis hosszabb ideig nem. A legjobb, ha a dízelautónkkal néhány száz kilométerenként beiktatunk egy félórás autópályán közlekedést. Ekkor minden feltétel maradéktalanul teljesülhet, a részecskeszűrő el tudja végezni a regenerálási folyamatot. Ha úgy érezzük, hogy éppen dolgozik az alkatrész, akkor ne is állítsuk le a kocsit akkor sem, ha már megérkeztünk az úticélunkhoz, a félbehagyott művelet ugyanis károsabb lehet, mintha el sem kezdődött volna a tisztítás. Hagyjunk időt a részecskeszűrőnek, hogy el tudja végezni a dolgát. Az sem jó ugyanakkor, ha túl sűrűn indul be a regenerálási folyamat. Ez mindenképpen valamelyik alkatrész fals működésére utalhat. Elképzelhető, hogy maga a DPF felett járt el a kor, emiatt nem tudja magát kellőképpen karbantartani, vagy túltelítődött korommal az alkatrész. Ilyenkor egy szervizben elvégzett tisztítás segíthet időlegesen megoldani a gondot. Az elhasználódott részecskeszűrőt azonban nem lehet ezzel a módszerrel sem tökéletes állapotba hozni, el fog jönni a pillanat, amikor már csak a csere segíthet. Hogy mikor, azt nehéz megmondani, a gyártók általában minimum százötven-kétszázezer futott kilométerrel számolnak, ha a csereperiódusról kérdezzük őket. Az sem kizárt ugyanakkor, hogy a beépített érzékelő hibásodott meg, amiatt téves információkkal szolgál a vezérlő egységnek, amely helytelenül indítja be a regenerálási folyamatot.
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Adatvédelmi szabályzat