Amikor már javában automobilok döcögtek az utakon, az ablaktörlő még ismeretlen fogalom volt. Jelentősége tagadhatatlan és esőben mindig is nélkülözhetetlen volt, azonban 1903-ig kellett rá várni.

Az indulás nem volt problémamentes

A találmány egy Mary Anderson nevű hölgynek köszönhető. 1902 telén New York-i látogatása során meglepve tapasztalta, hogy az időjárás mennyire megnehezíti az autós közlekedést. Látva a hótól és latyaktól szenvedő sofőröket, jegyzetfüzetébe felskiccelt egy megoldást a problémára: egy, a szélvédő külsejére erősített gumitörlőt, amit a vezető belülről, egy kurblival tudott mozgatni. Bár ötletét szabadalmaztatta, abban az időben olyan kevesek birtokában volt automobil, hogy találmánya gyorsan feledésbe merült. Az ötletet felkínálta megvételre többek között egy kanadai gyárnak, de nem láttak benne üzletet.

Nélkülözhetetlen alkatrész

Ahhoz, hogy az ablaktörlő elinduljon világhódító útjára, egy drámaíró és egy szerencsés kimenetelű baleset kellett. John Oishei buffalói színháztulajdonos Ford T-modelljén kocsikázott 1916 egyik esős estéjén, amikor elütött egy kerékpárost. Oishei ekkor elhatározta, hogy megoldja a rossz időjárás okozta problémákat. Ötletelnie nem kellett, hiszen a kézzel hajtott gumiablaktörlő már adott volt, neki „mindössze” egy vállalatot kellett alapítania, hogy megkezdődhessen a gyártás. 1917-ben Charlotte Bridgwood szabadalmaztatta az automata tisztítót, amely azonban gyors lapátmozgásával nem volt elég felhasználóbarát. A hatvanas években Robert Kearns feltalálót is az zavarta, hogy a szemerkélő esőben a fel- le mozgó lapátok visítottak a szélvédőn. Az egyik szemére vak feltalálónak – a másikat korábban a saját esküvőjén lőtték ki egy pezsgősdugóval – ekkor jutott eszébe az emberi szemhéj, ami időről időre automatikusan letisztítja szemgolyót. Ő a „pislogást” egy folyamatosan feltöltődő és kisülő kondenzátorral oldotta meg.  Kearns történetét egyébként a 2008-ban megjelent, Isteni szikra című film dolgozza fel.