Most, hogy nyakunkon a tél és a karácsony, érdemes áttekintenünk a hófödte utakon való vezetés mikéntjét, mivel ezek az utak is járhatóak, ha felkészítjük autónkat és magunkat is. Cikkünkben összeszedtük a legfontosabb praktikákat!
Telente érdemes negyed órával előbb kelnünk, ha autóval járunk dolgozni: időt kell hagyni a kocsi letakarítására, bemelegítésére. Takarítás előtt érdemes a kocsi beindításával kezdened a műveletsort, hogy ne képződjön pára, ha beülsz, illetve így a belülről felmelegedő utastér gyorsítja a külső tisztítást is. Kezdd a havas, jeges szélvédők, ablakok és visszapillantó tükrök megtisztításával. Fontos, hogy ne csak egy vékony sávban kapard le a jeget, az nem elég a kellő kilátáshoz! Ne feledkezz meg a lámpák, irányjelzők letörléséről, illetve a motorháztető, autótető és csomagtartó lesöpréséről sem. A tetőn felejtett hóréteg felolvadáskor már egy kisebb fékezésnél is rázúdulhat a szélvédőre, gátolva ezzel a kilátást. A mögöttünk jövő sem fog örülni, ha a menetszél ráfújja az övére a havunkat. Mielőtt megindulnál, még finoman verdesd oda az ablaktörlő lapátokat az üveghez, jegesen nem fognak megfelelően törölni.
A kellően biztonságos vezetéshez elengedhetetlen helyesen beállítani az üléshelyzetet. Tél lévén sokan hordanak vastag, feszülő kabátot, amiben lassabban tudnak csak reagálni a különböző szituációkra. Az ülés beállításához teljesen ülj bele az ülésbe, ne told előre a feneked. Tipikus hiba vészfékezéskor, hogy a helytelenül beállított ülés miatt a sofőr nem bírja megfelelő intenzitással nyomni a fékpedált, így nem tudja a kocsi teljes fékerejét kihasználni. Mivel a csípőd hátrafelé is mozogni fog, ezért nem bírsz kellő erőt kifejteni a fékre – fontos, hogy még valamennyire hajlított lábbal bírd teljesen benyomni a pedálokat. Ha ezzel is megvagy, állítsd be a kormányt olyan magasságba, ahol még nem kell teljesen kinyújtani a karod.
A jeges, csúszós téli út egyik leggyakoribb veszélye, hogy nem látszódik, pontosan hol vizes vagy hol van lefagyva az aszfalt. Amint a megszokottól eltérő felületű útra hajtasz, inkább lassíts le. Teszteld egy nagyon óvatos, de határozott fékezéssel, hogy kellően tapadnak-e a gumik. Ha úgy érzed nem, ne ess egyből pánikba! A hirtelen túlzott mozdulatok (pedáltaposás, kormánytekerés) mind-mind tapadásvesztést eredményeznek, könnyen megcsúszhatunk orral vagy farral, de még oldalirányba is. Orral csúszásnál beszélhetünk alulkormányozottságról: ez még a jobbik fajta, hiszen ebben a helyzetben lehet a legkönnyebben megtartani a kormányt. A vezetők többsége helytelenül szokott reagálni rá; amikor azt érzik kanyarodáskor, egyenesen csúszik a kocsi, még inkább rátekernek a kormányra, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. Fontos, hogy ne forgasd el a kormányt, ha tudsz, akkor vegyél is vissza egy kicsit, így hamarabb visszaállítható a tapadás.
Kanyarodásnál érhet még váratlan meglepetés, amikor farral csúszik meg a kocsi. Ilyenkor túlkormányozottságról beszélünk. Ez a rosszabbik, veszélyesebb eset, mivel ezt a fajta csúszást pontosabban, határozottabban kell megfogni. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, a csúszásnak megfelelő irányba kormányozz ellen, míg a kocsid már nem csúszik tovább. Amint megáll, azonnal tekerd is vissza egyenesbe a kormányt, így nem fog a másik irányba is kicsapódni a jármű. Ha bestresszelsz, csak ez a mondat jusson eszedbe: „arra tekerd a kormányt, amerre akarsz menni”. Túlkormányozottság kézifékezés esetén is kialakulhat, főleg a vagánykodó sofőrök körében. Hiába érzik magukat vagánynak és magabiztosnak, közel sem garantált, hogy a kanyarban megcsúszó kocsit is az íven tudják majd tartani. Nagyon veszélyes, épp ezért nem árt külön, erre a gyakorlásra kialakított tanpályán tesztelni magunkat és a kocsinkat ilyen helyzetben.
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Adatvédelmi szabályzat