A szakavatottabb autótulajdonosok többsége elsőként a túl hosszúra nyújtott motorolaj csere periódust nevezi meg a TDI-k csapágyassá válásának okául. Természetesen ez mindenképp elkerülendő, de nem minden esetben okolhatjuk csak a késői cserét. A mai modern modellek pedig már maguktól vizsgálják a szervizintellvalumra utaló adatokat, vagyis a hidegindításokat, a terhelést, a működési körülményeket, és ezek alapján jelzi, ha szükségessé válik az időszakos szerviz.
A motorolaj alapvetően kétféleképp használódhat el: fizikailag és kémiailag. Fizikai degradációról akkor beszélünk, ha a kenőanyag viszkozitása lesz más (legtöbbször csökken), kevésbé lesz terhelhető az olajfilm, nehezebben jön létre a hidrodinamikus kenés. Ezen kívül még a kopás, illetve a vegyes súrlódás is intenzívebbé válik – ilyen például a főtengelycsap és csapágy érintkezése miatt kialakuló kopás. A csapágyas TDI-ben a csapágy kopásképét hosszirányú nyomok alkotják, felülete mattá válik, a többrétegű alkatrész pedig foltosodik. Kémiai degradáció során a kenőanyag kémhatása változik meg, emiatt pedig bizonyos adalékok hatása gyengül, netán meg is szűnik. Rossz lesz a kenés, felhabosodik a motorolaj, megszakad a kenőfilm, a már említett csapágykopás alakul ki – ezek mind-mind a kenőanyag elhasználódásának eredményei. Az alumínium felületeken, de a csapágyakon is megfigyelhetünk oxidációt, korróziót. Ebben az esetben is gyorsabbá válik a TDI csapágyak kopása, jellegzetes kopásképpel párosulva.
A nagy felületi nyomás miatt mikrorepedések jöhetnek létre a felület felső rétegében, melyek az alsóbb rétegben már irányt változtatnak, emiatt apróbb felületdarabkák választódnak le az alaprétegről. Többrétegű csapágyak esetében a réteghatárnál még intenzívebben figyelhető meg a jelenség, itt fog irányt cserélni a repedés, itt válnak le kisebb részek a felületből. Ezt a kopásnyomot pittingesedésnek, egyszerűbben mondva pittinges kopásnak hívjuk.
PD TDi motoroknál nagyon jellemző, hogy alacsony fordulaton nagy nyomatéknál az egyedi motorfelfüggesztés okán kevesebb rezonancia éri a karosszériát. Így a sofőr is még inkább leengedi a fordulatszámot, és úgy terheli a motort. Ilyenkor minden egyes alkalommal lökésszerű terhelés éri a csapágyakat. A csap maga lesüpped, így a nyomás a csapágy felületére vivődik át, vagy az olajfilm közvetítésével vagy anélkül.
Emiatt kicsi részecskék válnak le a csapágyról, melyek vastagsága túllépi az alkatrész kb. három század milliméternyi illesztési rését. Ezek a darabok a beékelődnek a csapágyfém és a csap közé, majd a magas felületi nyomás miatt eltűnik a kenőréteg, helyi összehegedések alakulnak ki. Amikor ezek már annyira megfogják a hajtórudat, hogy a tovább forgó főtengely már nem bír fordulni, akkor eltörik a forgásirány felőli hajtórúd csapágycsavarja. A hajtórúd ott leáll, majd a következő fordulat során ráüt a főtengely hajtókar, és eltépi, mivel a dugattyú már nem bír lejjebb menni.
A sofőr rosszul megválasztott vezetési stílusa is csapágyassá teheti a TDI motorokat. Tipikusan a magas terheléssel, ám kis fordulaton, valamint a nagy terhelésen és fordulatszámon működtetett motorok szoktak meghibásodni. A nagy nyomaték – alacsony fordulat páros is gondot okozhat a nem optimális kenőfilm, valamint a túlzott erőhatás miatt. Szintúgy a magas terhelés – nagy fordulat páros, ahol maga a terhelés, valamint a tömegerők okozzák a gondot.
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Adatvédelmi szabályzat