Magyarországon az 1900-as évek elejétől kezdve létezett rendszám, ám akkor még alig volt pár száz jármű az országban. Hivatali szinten 1910-től lett iktatva a forgalmi rendszám.
Nem sokkal az első gépjárművek megjelenése után felmerült az igény azok azonosítására. Magyarországon már az 1900-as évek hajnalán is létezett rendszám, bár nem volt ötszáznál több nyilvántartott jármű. Rendeleti szinten 1910-től beszélhetünk magyarországi forgalmi rendszámról. Ekkor az országot tizenöt kerületre osztották, mindegyikük kapott egy betűt. Egy rendszám csupán egy betűből és három számjegyből állt. Később, a világháborús időszakokban olyan állapotok uralkodtak, hogy a rendőrség nem tudott rendszámtáblákat gyártani, így a jármű tulajdonosai illegálisan készítették el azokat. 1948-tól fordulópont következett be. Kötelezővé tették a műszaki vizsgát és új rendszámokat vezettek be, így sok addig közlekedő jármű kivonásra került a forgalomból. 1958-tól 1990-ig a két betű és négy szám kombinációjú rendszámokat kezdték el alkalmazni. A tábla fehér színű volt, a betűk feketék, és az első rendszám rendszerint kisebb volt a hátsónál, felségjelzés nem volt rajta.
1990 augusztusától használjuk a ma is ismert formátumú, három betű, három szám típusú rendszámtáblákat. Bal felső részén egy piros-fehér-zöld zászló, alatta pedig egy domború H betű. 2004 májusától kerültek forgalomba az európai uniós rendszámtáblák. Az EU-s rendszámokkal bevezették a szélvédőn található regisztrációs matricát is, amelynek megléte kötelező. A ma használt rendszámok összesen ötféle méretben és több színben is forgalomban vannak. Bizonyos megkötésekkel igényelhető egyedi rendszám is. Egyes rendszámsorozatokat cégek, intézmények megvásároltak, hogy járműveiket ezzel is megkülönböztessék.
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Adatvédelmi szabályzat