A biztonsági öv után a második legfontosabb utasok védelmét szolgáló eszköz. Feladata, hogy ütközéskor az utas fejét, felsőtestét megóvja attól, hogy az autó belső részeinek csapódjon.
Története egészen az ötvenes évek elejéig nyúlik vissza, amikor is John W. Hetrick az Egyesült Államokban, Walter Linderer pedig Németországban szabadalmaztatta a „biztonsági párna szerelvényt”. Az ötlet egyedi volt, azonban a korabeli légzsák nem volt elég gyors, ennek következtében pedig nem nyújtott megfelelő védelmet. Több mint tíz évet kellett várni az újabb előrelépéshez, amikor is a japán Yasuzaburou Kobori továbbfejlesztette az ötletet. Az általa létrehozott légzsák már jóval gyorsabban kinyílt, mint elődje. 1972-ben készültek el az első bemutatójárművek, a General Motors az 1974-es modellére már extraként kínált légzsákokat és három év alatt közel 10 ezer járművet szereltek fel az újfajta eszközzel.
A légzsák hatékony, de nem veszélytelen eszköz. Felrobbanásakor az utastérben por és gázok szabadulnak fel, a kormányon tartott kézen apróbb égési sérüléseket okozhat. Cseréje és az utastér eredeti állapotba történő visszaállítása költséges, mégis megéri. A levegővel teli légzsák meggátolja, hogy az utasok előre repülve megsérüljenek a műszerfaltól vagy a kormánytól. Emiatt általában a kormány közepébe és a kesztyűtartó fölé szerelik, de bizonyos autókban oldallégzsák is van az ülés oldalában, illetve függönylégzsák, amit az ajtók fölé, a tetőbe építenek. Az ilyen autókba beleszerelnek egy eszközt, amely érzékeli, mikor lehet szükség a légzsák kinyitására. Ez általában egy vagy több gyorsulásmérő. A légzsákhoz kapcsolva van egy sűrített levegővel ellátott palack, amely kinyílásnál, kiegyenlíti a légnyomást a légzsákban és a palackban, így fúvódik fel. Fontos, hogy a légzsák csak biztonsági övvel bekötött utas esetében tud megfelelő védelmet biztosítani.
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Adatvédelmi szabályzat