Olcsón megbízható autót: a Punto második generációja

Olcsón megbízható autót: a Punto második generációja

Nos, ha egy mondatban kellene összefoglalnunk, hogy megéri-e használt autóként a Fiat Punto második generációját venni, akkor azt mondanánk, ennek is vannak típushibái, de úgy összegészében meglepően sokat kapunk az árához képest.

Anno 1999-ben mutatták be a Punto második generációját, a legjobb kisautók közé sorolták akkoriban. Kategóriájához képest kényelmes és tágas volt, a felszereltségre és az utastér kialakítására sem lehetett panasz. Mindemellett még közös nyomócsöves befecskendezésű dízelmotorral is lehetett kapni. De vajon tartja az árát? Nem jellemző, de a Punto-ra kifejezetten negatívan hatott a 2003-as modellfrissítés mind belül, mind kívül. Igénytelenebb lett az utastér, óriási fényszóróival bambán nézett a vásárlókra. A csomagtartó ellenben impozáns a kocsi méretéhez képest, 297 liter kapacitású.

Széles motorválaszték

Aki a motorokat tartja elsődleges szempontnak a vásárlásnál, örülhet, hiszen van miből válogatnia. A dízelpártiaknak ott vannak az 1.9 literes közös nyomócsöves befecskendezésű, kamrás motorok, az 1.75 literes 131 lóerős szívómotorok, a modellfrissítés után pedig kínálatba került a Multijet dízelmotor is. Utóbbiakra jellemző volt a turbóhiba, de a használt piacon keringőket ez már nem fenyegeti, mivel anno garanciásan javították a feltöltőt szükség esetén. Tapasztalataink alapján azonban mi az 1.2 literes 16 V motort tartjuk a legoptimálisabb választásnak: „ég benne” az olaszos tűz, ráadásul a fogyasztás is kedvező. Átlagos országúti vezetésnél alig 5 litert eszik, de városban sem fogyaszt 7 liternél többet. A motorváltozat leggyengébb pontja a hengerfejtömítés, amivel szokott probléma adódni, ritkább esetben a váltóval is. Az 1.2-es 8V, 60 lóerős motorral sem nyúlhatsz nagyon mellé: viszonylag hamar gyorsul, finoman jár a motor. Ha a modellfrissítés utáni, 2003-as és fiatalabb modelleket nézzük, azokból az 1.4 literes 95 lóerős kiadás a legideálisabb választás, noha ezeknél is fennáll a hengerfej tömítés kiégésének veszélye. Ugyan maga az alkatrész nem drága, ám a szervizdíj annál inkább, mivel időigényes feladat; még a vezérműszíjat is le kell szerelni hozzá. Oda kell rá figyelni, ugyanis a hűtőfolyadék könnyen elszökhet a tömítetlen réseken, még a motorba is bekerülhet. Mivel kevés a hűtővíz, úgy a motor is túlhevül, és intenzíven csökken az élettartama. Ám ha a tömítés az olajkör felé rongálódik, úgy a motorolaj és maga a kenés hiányában kipurcan a motor.

Mire kell még figyelni?

A már említett hengerfej tömítés hiba legsűrűbben a 60 lóerős benzines motorokat érinti, azoknak is az egyes és négyes hengerét, míg az 1.2-es 16V kiadásban jóval ritkábban. Találkozhatsz a szervókormány visszajelző lámpa felvillanásával, ez a kormány nyomatékérzékelőjének meghibásodására utal. Mi több, olyankor is felvillanhat, ha amúgy a kormánynak nincs is semmi baja. Tipikus gond szokott még lenni valamelyik oldalon az ablaktörlő-rudazat idő előtti kopása.

A benzines és dízeles motoroknál is szíjas vezérlést alkalmaztak. Ellenben az 1.25-ös dízelmotornál vezérműlánc működteti a szelepeket, amit gyári előírás szerint 300 000 kilométerenként kellene cserélni. Mi azonban azt ajánljuk, hogy minimum 150 000 kilométerenként cseréltesd ki a vezérműláncot és feszítőt egyaránt, mivel előbbi megnyúlása súlyos motorhibát eredményezhet a szelepvezérlés átugrása miatt. Próbavezetésnél, ha a motorindítást követően zörgést-csörgést hallasz a motortér felől, akkor bizony könnye állhat láncprobléma a háttérben.

Nem megy rá a fizetésünk

Szerencsére a használtan vásárolt Punto II fenntartása, javíttatása nem veszélyes anyagilag. A Fiat márkaszervizek öt évnél öregebbi kocsikhoz kedvezményes alkatrészeket kínálnak, míg utángyártott, sőt bontott alkatrészt sem nehéz kedvező áron találni – legyen szó vezérlésről, karosszéria alkatrészekről, a teljesség igénye nélkül. Ha már az alkatrészeknél járunk, fontos még megemlítenünk, hogy az első fékbetétek cseréje kb. 50 000 kilométerenként válik esedékessé, míg a féktárcsáké kb. minden 60 000 kilométer után.