Az emberiség folyamatosan kereste és keresi a lehetőségeket a tikkasztó hőség elleni védekezésre, így napjainkra számtalan klimatizálási módszer vált elérhetővé.
Első légkondicionáló
Ahogyan először nevezték, az „előállított levegőt” eredetileg csak a páratartalom kontrollálására alkalmazták a textilüzemekben. 1902-ben Alfred Wolff mérnök volt a tervező, aki a nagy hírnévre szert tevő technikát textilüzemeknek és kereskedelmi épületeknek is átadta. Néhány év múlva Stuart Cramer használta először a légkondicionálás fogalmát. Lehetőségeket fedezett fel a levegő nedvességtartalmának növelésére textilüzemében, mégpedig úgy, hogy kombinálta a nedvességet a ventilációval, tehát „kondicionálta” a levegőt.
Természetesen az autók sem maradhattak ki
A légkondicionáló vagy klíma az autók utasterét hivatott lehűteni meleg napokon. Létezik manuális és automata változata is. A manuális klímaberendezés bekapcsolásakor a hőmérsékletet nem lehet szabályozni, míg az automatánál a kívánt hőfokot is be tudjuk állítani autónkban, általában 15-től 36 Celsius-fokig. Működése a hűtőberendezés elvét követi: az utastérből a sűrített gáz elvonja a hőt egy kisebb hűtőn keresztül, amit csöveken keresztül az autó elején található klímahűtőbe vezet. A klímahűtőt a menetszél hűti, itt a gáz tágulás közben leadja a hőt és a klímakompresszorba ömlik, ami újból összesűríti. Az első légkondicionált személygépkocsi a második világháború előtt, 1939-ben jelent meg az Egyesült Államokban. A Packard márka vásárlói egy egyszerű, alacsony hatásfokú, és még szabályozhatatlan utastérhűtő-berendezést rendelhettek 274 dolláros felárért. Érdekes adat, hogy míg 1975-ben az amerikai autópiacon négy kocsiból hármat légkondicionálóval adtak el, addig Európában csak az 1990-es években mutatkozott határozott fellendülés, döntően a felsőközép-, illetve a luxuskategóriás járműveknél.